Krisztike

Ez a nap megint nem tűnik nagyon az én napomnak... kivittem a szemetet és amikor jöttem vissza, a bejárati ajtón levő kisablak (mint utóbb kiderült, persze nem volt kilincsre zárva) kivágódott, én pedig lendületesen belecsaptam a fejemet a sarkába, azt hittem, azonnal összeesek... közben elkészült a petrezselymes újkrumpli (amit egyszerűen imádok, mmmmm...), gondoltam, megvígasztalom magam a nagy baleset után, csak úgy a lábasból bekapok egy szem krumplit. Bekaptam és tönkreégettem vele a nyelvemet meg a szájpadlásomat, majd kiköptem a tenyerembe, úgyhogy a tenyeremet is. Végezetül nekikészültem a blogozásnak, de beszabadult egy mocskos légy a szobámba és a fejem körül repkedett, zümmögött, úgyhogy a kezemben lévő mappával hirtelen átmentem offenzívába és hevesen hadonászni kezdtem, minek következtében sikerült kiadósan orrba gyűrnöm magam a mappa kemény sarkával. Most egy kicsit úgy érzem, elég. Amúgy a légy valószínűleg megrettent a támadásomtól, mert már nem repked itt (pedig tutira nem találtam el), úgyhogy legalább zümmögésmentes a helyzet. Rendkívül irritál a bogarak zümmögése, pláne, ha a fejemhez közelítenek - a szúnyogokkal se lenne semmi bajom, szívja ki a véremet, lakjon jól, bánom én, CSAK NE ZÜMMÖGJÖN A FÜLEMBE, mert attól sikítozós hisztériarohamot kapok. Amúgy is betegesen irtózom a 4-nél több lábbal rendelkező élőlényektől, klasszul elvagyok az egérrel, békával, siklóval, bármivel, de a bogarakkal, depláne a pókokkal a világból ki lehet üldözni.. . Különben is nem értem a repülő, ámde madárnak nem minősülő lényeket, hogy mi a jó fészkes francért jönnek be a lakásba, átküzdve magukat a függönyön, vagy a nyíló ajtónál besurranva, amikor meg aztán nem győzik magukat az ablaküvegnek verdesni, hogy kijussanak?????? Vagy ha már bejönnek, de később ki is akarnak jutni, akkor miért nem jegyzik meg az útvonalat??? Engem akarnak az őrületbe kergetni az ablaküvegen kopogtatós, zümmögős produkcióval???? Pedig annyira élvezem ezt a kertvárosi csendet, hogy a nyitott ablakon árad be a nyárillat, hangosan csicseregnek a madarak, van egy madár, aminek különösen szeretem a csicsergését, mert olyan dallamos, trillázós (sajnos fogalmam sincs, hogy hívják, talán az lehet a rigó? Tudod: panelnemzedék...), erre jön egy idióta légy (darázs, méhecske, bármi) és az agresszív zümmögésével belerondít nekem az idillbe. Hát fákk. (Egyébként most végszóként megérkezett az idillembe a femili frosztos kocsi az ablakom alá és éppen hallgatom az igen találóan "Szólj anyádnak, hozzon pénzt!" megszövegezéssel ismert dallamot végtelenített formában... )

Na, tegnap kaptam a főbérlőnktől egy szőnyeget... na nem mintha kértem volna, de megértem őt persze, mert (ezt különben ki is fejtette nekem) nyilván jobban jön ki, ha egy szőnyeg megy tönkre, mint ha parkettát kell csiszolni, de neki meg fogalma sincs róla, hogy én 28 év padlószőnyeg után mennyire utálom már a szőnyeg minden formáját, és mennyire imádtam ezt a tiszta, sima parkettát, amibe nem gyógyulnak bele a hajszálak, a macskaszőrök, a világon a legegyszerűbb takarítani és sokkal tágasabb, szellősebb látványa van a szobának, mint szőnyeggel. Ráadásul köztünk szólva ezt a parkettát nem miattam kell majd csiszolni, mert már az ideköltözésünkkor gyalázatos állapotban volt, de ez mindegy. Szóval van szőnyeg. Különben nem néz ki rosszul, nem az az ordenáré, csiricsáré-mintás sokszínű parasztszőnyeg, hanem nagyon kellemes, egyszínű, anyagában néhol téglalap-mintás darab - sajnálatos módon az egyébként tényleg szép vörösbor- (vagy meggylé-) színével a legkevésbé sem passzol az élénksárga és faszínű szobám kompozíciójához. Ha hasonló színvilágú szoba lenne, akkor egyszerűen tökéletes lenne ez a szőnyeg, így viszont nem tudom, mihez fogok kezdeni vele... vagy vásárolok harmonizáló színű ágytakarót, terítőt, függönyt, díszpárnát, hogy ne üssön el annyira (amiket egyébként egyáltalán nem kívántam mostanáig beszerezni, úgyhogy kicsit hülyén jönne ki egy ajándék szőnyeg miatt több tízezres kiadásba verni magam, ráadásul ez egy igen klasszul kényes szín, amihez nagyon nehéz passzoló színeket találni), vagy befestem (be lehet egyáltalán a szőnyeget festeni? és ha igen, mennyibe kerülhet?), vagy veszek helyette egy másik szőnyeget valami megfelelő színben (ez is sok tízezres kiadás, ami eleddig egyáltalán nem szerepelt a terveim között), ezt pedig köszönettel visszaadom, mert mostantól itten szőnyegnek lennie kell. Szóval elég komoly dilemmába taszított most ez az ügy...

Viszont megfűztem aZanyukámat, hogy panírozza be nekem azt a 20 darab kockasajtot, amit a múltkor vett nekem (szegény, ha tudta volna, hogy vele paníroztatom majd be, akkor biztosan nem vesz ilyen lelkesen ekkora dobozzal :D), ő pedig bepanírozta, én pedig éhes vagyok, úgyhogy megyek és sütök belőle néhányat. Vagyis ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Jaj, basszus, olyan lusta vagyok, mint a föld... csomószor akartam már írni, de aztán végül mindig elmaradt, most viszont itt van a nyár, itt van újra, döglődünk a melegben, na de tegnap megfogadtam, hogy én aztán többet az életben nem teregetek ki az udvarra... eddig kétszer próbáltam (tegnap másodszor), s mindkétszer 1/4 órán belül elkezdett szakadni az eső. Hát anyád. Nem elég, hogy eleve órákat bénázok, mert kötélre csipesszel teregetni rohadtul nem egyszerű ám, én meg ugye a panelnemzedék oszlopos tagjaként fregoliban vagyok csak májer, de még miután nagy nehezen felküzdöttem végre a rongyokat a széteső csipeszekkel (gzdaságos csipesz 2000 db 25 forint, vagy valami ilyesmi, Te ne vegyél belőle, elég, hogy én megszívtam), rohanhatok ki lélekszakadva a hirtelen jött záporban és kapkodhatom le a cuccokat a kötélről, amiket olyan fáradságos melóval kínlódtam fel oda, közben rommá ázok, sáros lesz a lábam és állhatok neki bent a lakásban újra teregetni... persze, mindeközben a szomszédok nyilván kitűnően szórakoznak rajtam, naná, én is röhögnék egy ilyen szerencsétlen balf@szon... ráadásul tegnap akkora zivatar kerekedett, hogy rendesen rettegtem, de komolyan, és egy pillanatra olyan érzés futott át rajtam, mint gyerekkoromban, hogy most elsírom magam és átrohanok a Zanyukámhoz, hogy védjen meg... amúgy tök furcsa volt, mert egyetlen pillanatra tényleg igazán kisgyereknek éreztem magam újra, valahonnan a tudatalattimból hirtelen előkúszott ez a reakció, amikor egy fülsüketítően hatalmasat dördült az ég, és borzasztóan megijedtem, hogy sírni és szaladni a Zanyukámhoz, és már mint a rugók löktek volna fel a lábaim a székről és már jött volna a sírás is, amikor egy pillanat alatt észbekaptam és visszaültem, és hősies felnőttként féltem tovább. Aztán fél perc múlva bejött a Zanyukám és megkérdezte, hogy nagyon megijedtem? Lehet, hogy ő is várta a kivágódó ajtót és a zokogva a nyakába repülő kislányát :) Ja, merthogy világéletemben rettegtem a dörgéstől. Nekem rettenetesen megfoghatatlan, titokzatos, földöntúli, félelmetes dolog ez, mert nem látom, mi adja ezt a borzasztó hangot, és hiába tudom fizikából, hogy mi történik ilyenkor, nekem ugye tudnom kevés a dolgokat...

Na mindegy, különben szalma voltam a 7végén, Drágám kétnapos képzésre ment Almádiba (legalábbis ezt állítja), én meg szombaton egy tatabányai gyár családi napjára a Totallal - mi vittük és árultuk a kaját és az üdítőt potom 4500 embernek kábé huszan... hajnali 1/2 7-kor már Tatabányán voltam (5-kor indultam itthonról) és este 1/2 7-kor szabadultunk, és közben összesen ha egy órát ültem, akkor sokat mondok, a többi 11 órában meg úgy pörögtünk, mint a búgócsiga, pisilni délután 4-kor jutottam el először, rettenetes volt... eleve reggel átpakoltuk a 6 kamionrakománnyi üdítőt és eszközöket, amiket csak lekúrtak a sátor közepére, aztán 10-kor megrohantak minket a szomjas emberek üdítőért és sörért, aztán 1/2 12-kor megérkezett a kaja, és onnantól kezdve jött az ereszd-el-a-hajam... kapkodás, fejetlenség, rohangálás, káosz, 40 fok meleg a sátorban, elfogyott minden, rekedtre ordibáltam magam, hogy töltsék már a pultokat  nekünk, közben embertömeg tülekedett előttünk, veszekedés, cirkusz, lökdösődés, mindez 4 teljes órán keresztül... szóval borzalmas volt. 3/4 8-kor estem haza, koszosan, büdösen, izzadtan, a ruhám úszott a pörköltben, uborkalében, undorító zsírszagú volt még a zoknim is, villámgyorsan lezuhanyoztam, magamévá tettem egy stresszoldó vodka-tonikot, aztán aludtam, mint a bunda... Viszont hazafelé autózgatván kaptam a Drágámtól egy sms-t, miszerint "Csinálunk gyereket?" Nem tudom, mitől kapta el hirtelen a babaláz, de megmelengette a szívemet az ötlet, még ha momentán rengeteg akadályba ütközne is a megvalósítása... :)

A tegnapi napot aztán főként regenerálódással töltöttem (értsd: kábán kóvályogtam a lakásban, vagy bambán ültem a számítógép előtt), na meg mosással, és a fent részletezett teregetési mizériával. A mai napom eddig egészen jól telt, bár nemrég felhívott a Drágám, aki kissé szét van csúszva és ettől idegbeteg, úgyhogy 4 perc alatt legyártottam neki a táblázatot amivel éppen kínlódott, hogy legalább annyival is kevesebb gondja-dolga-frusztrációja legyen, és ettől kissé megnyugodott, úgy vettem észre :) Különben holnap leszünk pontosan 2,5 évesek, azaz 913 naposak :) És augusztus 29-re péntekre esik majd a milleneumunk, az ezredik nap :) 

Ja, meg még nagy hír, hogy a Gyöngyi barátnőm elhívott egy 4napos motorostalálkozóra Zamárdiba július 17-21. között, amit a Zsolt barátunk (és az ő motoros klubja) szervez, én pedig úgy döntöttem, megyek, úgyhogy most éppen szállásvadászatban vagyunk, ha valaki tudna erre az időpontra 4 éjszakára szállást 4 vagy 5 embernek max. 2500 ft/fő/éj áron, lehetőleg az autóskemping közelében, annak imába foglalnám a nevét :)

Ja, és mielőtt elfelejteném : az egy hónapja fogyasztott táplálékkiegészítőim hatására a sérvem javul, ha mozdulatlanul ülök, állok vagy fekszem, akkor már egyáltalán nem fáj, hajolgatásra, emelgetésre azért még érzékeny, de mindez úgy, hogy 3 napja nem vettem be egy szem gyógyszert sem :)

Na, más most tényleg nem jut már eszembe, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)