Van egy bolt Pesterzsébeten. Ez a bolt hivatalos partnere az átkosból ránk maradt vezetékestelefon-szolgáltatónak, mely szolgáltatót én kábé 10 éve gyűlölöm olyannyira, hogy legszívesebben egy föld-föld rakétával likvidálnám az egész kócerájt. Ez a bolt továbbá hivatalos partnere a fenti telefontársasághoz immáron hozzátartozó mobiltelefon-szolgáltató társaságnak is, mely társasággal életemben egyetlenegyszer kötöttem szerződést, és akkor sem győztem menekülni a hűségidő leteltével, majd megfogadtam, hogy én velük ebben a büdös életben soha többet. Ez a bolt történetesen egy kedves baráti házaspár tulajdona. És ez a kedves baráti házaspár néhány héttel ezelőtt megkérdezte, vajon lenne-e kedvem ebben a boltban dolgozni. És én igent mondtam. Némileg faramuci ez a helyzet, azt hiszem. De túl vagyok az első munkahéten, és kezdem úgy látni, hogy mégsem fulladok bele a fejem felett összecsapó hullámokba, szóval felcsillant a fény az alagút végén, és rendkívül bízom benne, hogy ez a fény nem a Balkán expressz fényszórója.
Vagyis munkahelyet váltottam, igen, mostmár biztos. Az előző munkahelyem pedig... hát, ne nagyon bolygassuk. Olyan, de olyan káoszok alakultak ott ki egy "átszervezésnek" köszönhetően, hogy két hétig az sem volt biztos, hogy a fizetésemet megkapom, nem hogy a bent lévő kauciómat, aki csak tud, menekül onnan, mert marhára süllyedni látszik az a hajó, és a legeslegutolsó pillanatban sikerült megpattannom onnan... szóval muszáj volt váltani. És ebbe kissé belediliztem, mert a változást csecsemőkorom óta nem bírom. Pár hónapos koromban, még tudatom se volt, de a szüleim átrakták a kiságyamat a szoba egyik feléből a másikba és én hetekre lebetegedtem tőle. Szóval gondolhatod, hogy éreztem magam most néhány hétig, amikor bár dolgoztam, de a munkahelyem már nem is létezett, naponta jártam értekezletekre és megbeszélésekre, de semmi biztos ígéret nem született, semmit nem lehetett tudni, semmi biztos nem volt, amire számítani lehetett volna, megkínlódtam na. De mostmár úgy tűnik, rendeződnek a dolgok, és ezúton kérek mégegyszer sűrű-sűrű bocsánatot mindazoktól, akik felé ilyen-olyan elmaradásaim vannak, igyexem behozni, ígérem. Bár azt azért el kell mondanom, hogy érzékelem a "Nem szokta a cigány a szántást" című szólásmondás igazságát, mert a napi 3-4 óra munka után hirtelen belecsöppenni a napi 9 órába kissé meredek váltás...
Na de sebaj, az élet szép, a varjak kárognak, és valahogyan majdcsak megbarátkozom a fehér és a magenta (rózsaszín) mint munkaruha-szín tényével, bár ezt a barátkozást azért még kicsit még odázgatom... egyébként minden szép, tényleg. A Drágám csütörtök óta itt van nálam, egy hete fogyókúrázom, klasszul hámlok a múltkori szolizásomnak köszönhetően, szóval minden rendben. Ja, ha már szoli! Vettem egy szolibérletet a munkahelyem mellett található csili-vili szalonba. Rendkívül puccosnak tűnt a hely, úgyhogy elég komoly fenntartásaim voltak, de hát ez van kéznél, mit lehet tenni, szóval bementem. A jó hír az volt, hogy reggel 7-től nyitva vannak, 1/2 8 tájban mindig van szabad hely, és teljesen normálisak az árak. A rossz hír az volt, hogy a szoláriumágy, amit kiutalványoztak nekem, úgy nézett ki, mint egy űrhajó, úgyhogy azonnal elővett a "parsztkislány Pöstvárosban"-szindróma... szép szerényen megkértem a recepcióslányt, hogy informáljon már a fontosabb nyomkodni- és tekergetnivalókról, merthogy nem nagyon ismerem ki magam a repülőgép fedélzeti computerével vetekvő kezelőfelületen, és végülis kiderült, hogy nem olyan bonyolult a történet, mint amilyennek látszik, de azért még mindig akadnak gombok, amikhez inkább nem nyúlok, mert mittudomén, beindítom a hajtőműveket, vagy az önmegsemmisítőt, vagy valami... Ja, meg voltam fodrásznál is. Ismétcsak megtapasztaltam egy bölcsesség igazságtartalmát, miszerint menstruáció alatt ne menj fodrászhoz, mert sírva fakadsz. Hát, végül sírva ugyan nem fakadtam, de a guta sűrűn ütögetett, mert olyan színe lett a hajamnak, amit egyáltalán nem akartam, illetve itt-ott sikerült elérni a kívánt eredményt, de összességében legalább 4 árnyalata megtalálható most a szőkének a fejemen, ráadásul a kiszárított, kivasalt hajam már 2 óra múltán elkezdett hullámosodni. Ez utóbbin megpróbáltam másnap segíteni, a körmösömnél a fodrászlánynak pont volt egy szabad negyedórája, és ő újfent kiszárította és kivasalta a hajamat, de ez a művelet már 1,5 órányi hatóidővel sem bírt rendelkezni, ellenben ebben a 1,5 órában legalább bezsebelhettem egy rakás dicséretet, hogy mennyivel jobban áll nekem a kisimított haj. Hát a szépítkezésről ennyit, eddig is tudtam én, hogy nem nekem találták ki ezeket a dolgokat. Viszont várom már a napot, amelyen végre veszem a bátorságot és elindulok rózsaszín blúzokat és pólókat vásárolni. Én. Rózsaszínt. Bizonyára rendkívül fogom élvezni, hogy bekönyvelnek majd a nyafka tucatmacák közé, akik cuki kis rózsaszín izéket vásárolnak köbméterszám. Ja, ha már cuki... munkaköri kötelességből adódóan kolleganőmmel elmentünk postára ajánlott levelet feladni. Mögöttünk állt a sorban egy, a fenti nyafka tucatmacák kategóriájába tartozó díszpéldány egy szakajtó levéllel. Az ablak mögött ülő csaj nyilván már régebb óta ismerte, mert kiszólt neki, hogy "Sokat hoztál?". Mire a teremtmény emígyen válaszolt neki: "Nem annyira, csak kicsit bonyi..." BONYI, VAZZE???????? Vajon felmentene a bíróság, ha az ilyeneket a helyszínen fejbelőném???????????
Na, azt hiszem, mára ennyi. Eddig próbáltam húzni az időt, de mostmár eléggé frusztrál a tudat, hogy ma még ágyat kell húznom, rendet kell raknom, takarítanom kell, főznöm és mosnom, úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
2008.11.15. szombat
2008.11.15. 08:56 witch77
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://witch77.blog.hu/api/trackback/id/tr895330092
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
l 2008.11.20. 11:58:14
hajrá Édesem
Ismeretlen_82566 2008.11.21. 16:11:51
őszintén szólva most annyira nem... most kicsit élvezem, hogy ülhetek a fenekemen a jó meleg boltban :)
