Krisztike

Íme a folyt, bár kissé nehézkesen írom, mert alapvetően vannak problémáim a laptop billentyűzetével, nehezen szokom, ráadásul most félkönyékre támaszkodva, az oldalamon fekve írok, mert csak így bírom elviselni a derékfájásomat, ez meg így nagyon gáz, szóval előre is elnézést a félreütésekért, hibákért. Ja, és még az is van, hogy már túl hosszú a körmöm és folyton beleakad a page up billentyűbe, miáltal 3 sorral feljebb sikerül folytatnom a megkezdett szót vagy mondatot és amikor ezt csak 1,5 perc után veszem észre, akkor különösen boldognak érzem magam...    

Na de ott hagytam abba, hogy kitakarítottam a szobát, felszámoltam a szekrény mögötti és a tévéállvány alatti rejtekhelyeket (kereskedelmi mennyiségű csomagolópapírt és ajándékzacskót találtam vastag fekete porral lepetve, celluxtekercseket, plüssmackót, 2 évvel ezelőtti falinaptárat, meg ilyeneket) és nekiláttam, hogy bekössem a videót és újfent rém büszke voltam magamra, mert sikerült!!!!! Drágám persze ezúttal is lehűtötte a lelkesedésemet, merthogy szerinte egy video bekötése totál egyértelmű könnyű és logikus, de most sem hagytam magam, mert neki lehet, hogy az, de nekem a totál női agyammal baromira nem logikus meg egyszerű, mivel sejtésem sincs róla, hogy mi az az RCA kábel meg mi viszi a hangot meg mi a képet meg ilyenek, ellenben volt egy csokor madzagom , egy videóm és egy tévém és a hármat úgy akartam összekötni, hogy a videón keresztül is tudjak tévét nézni és megtalálja egymást a két készülék, merthogy azonos márkájúak és ha felismerik egymást, akkor összehangolódnak és egy csomó kényelmi funkció keletkezik. És ezt minden hozzáértés nélkül megoldottam. És büszke vagyok magamra. És most az a pasi kezdjen el fanyalogni, aki képes létrehozni első nekifutásra egy bakonyi sertésbordát galuskakörettel, merthogy az is tök egyszerű, könnyű és logikus.

Na szóval kezdek berendezkedni, ellenben észrevételeztem, hogy öcsikém eltörte a tévém elején található kis ajtócskát, ami mögött a mindenféle bemenetek rejtőznek. Illetve csak az ajtócska zárját. Így most nem leht becsukni. Grrrrrrrrrr...

A rendezkedésem közepette Anyukám megelégelte a 3 hónapja tartó kínlódásomat és megbeszélte a tündéri természetgyógyász és csontkovács Tanács Feri bácsival, hogy csütörtökön (azaz tegnap) az öcsikém a szlovén termékekkel együtt engem is leszállít hozzá Szegedre és megnézi a derekamat. Hát ide rohantam tegnap, ezért nem tudtam az írást folytatni. Öcsikémmel randiztunk a Gilice téren, gyorsan bedobtunk egy hamburgert, aztán irány Szeged. Jól eldumáltunk útközben, aztán megérkeztünk, Feri bácsi rám húzott egy papucsot és már vitt is a vizsgálóba. Először egy rezgős székbe ültetett, ami nagyon finom volt, és elkezdte fölöttem húzogatni a tenyerét, mint egy kézrátétellel gyógyító guru és közölte, hogy a derekamnál megszakad az energiaáramlásom, de ő most újra beindítja. Mondtam oké, én ebből ugyan mit sem érzékelek, de ő tudja. Aztán valami vérnyomásmérő-szerű kütyüt húzott előbb az egyik aztán a másik karomra, és az eredmények alapján diagnosztizált egy rémes gyulladást a szervezetemben, aztán megint simogatta felettem a levegőt és azt mondta, hogy a gyulladás a számban van, és a szájban levő gyulladások az izületekre húzódnak át. Mintegy mellékesen megjegyezte, hogy gerincsérvem (hivatalosan porckorong-sérvem) van, méghozzá kettő, ebből egy aktív momentán és a számban levő gyulladás következménye. Szedjek propolisztablettát marékszámra, el fog múlni tőle a gyulladás és rendbe fog jönni a derekam. Őszintén szólva eléggé fenntartásokkal kezelem az ilyen energetikusokat, gyógyítókat és az általuk felállított diagnózisokat, de Feri bácsi annyi ismerősömnek kikezelte már mindenféle nyavalyáját, hogy kénytelen vagyok hinni neki... na de ezután jött az igazi kezelés, Feri bácsi mint csontkovács úgy megrángatott, hogy azt hittem, kiugrik a szemem, recsegett-ropogott minden izületem, minden csontom, de utána 3 órán át nem fájt semmim! Este már megint igen, meg ma is borzalmasan, de a Drágám szerzett nekem propolisztablettát, szedem hármasával és jövő csütörtökön megyek újra Feri bácsihoz egy rángatásra. Mindenesetre csókoltatom a rheumatológus doktornőmet, aki fizikoterápiát írt fel a gerincsérvemre. 

Még egy csomó mindent akartam ám írni, csak ilyen idióta pozitúrában fekve nagyon lassan haladok, és még ennem kell valamit, aztán az Anyukámért menni, aztán meg készülődni, mert péntek van és én megyek a Drágámhoz, úgyhogy most muszáj befejeznem, jövő héttől majd igyexem utolérni magam az írással, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Meglepetéééééééééés!!! :DDDDD A beígért három hét helyett máris itt vagyok és elsősorban is bocsánatot kell kérnem mindazoktól, akiknek tegnapra már beígértem a blogot, ez sajnos nem sikerült, mert... de menjünk csak sorjában :)

Szóval  múlt szombaton megtartottuk a szülinapokat, én eleinte rémesen kínlódtam a derekammal, de aztán elkezdett hatni a gyógyszer (néhány vodkával karöltve :D ) szóval attól függetlenül, hogy tulajdonképpen fel sem keltem a lépcső harmadik fokáról (ami egyébként bazi kemény volt és idővel komoly zsibbadást okozott a fenekemben, így végül lecseréltem a fotelra) végülis jól éreztem magam, sikerült Annácskával végre némi diskurzust abszolválni, szóval nekem jó volt a buli - erről Annácska kissé máshogyan emlékezett meg a blogjában, mármint az ő szórakozását illetően, de ezúton is üzenem neki, hogy no para, imádkoztunk már mindannyian ennél kiadósabban is a Porcelánistenhez :D Amúgy az volt csak a baj, hogy Annácska (még) nem nagyon van felvértezve Pedró hathatós rábeszélő módszere ellen, de idővel kifejlődnek ezek a hárító-képességek :) Na amúgy sikerült a Drágámnak ajándékoznom többek között egy pulóvert, ami nagy lett rá!!! Aki ismeri, tudja, hogy ez mármár művészet-számba megy, de különben szerintem nem annyira vészes a túlméret,  azért el tudja hordani. Pistike természetesen remekelt vacsora-ügyben - legalábbis mások állítása szerint,  ugyanis sikeresen lebeszéltem a dubarry módra sertésbordáról, mivel a karfiol nem kedvencem, ellenben az ezt helyettesítő pácolt csirkecombot nem sikerült kivédenem, vagyis részemről a menü ezen (máskülönben egyetlen) pontja nem került fogyasztásra, de szerencsére Drágámék Anyukája intézett némi hidegtálas tápot is, úgyhogy végül nem maradtam éhen :)

Vasárnap a Drágám megpróbálta beüzemelni a többé-kevésbé elkészült számítógépemet, ez sajnos nem sikerült neki, később viszont fél órát álltam az állomáson, mert éppen vasárnapi hatállyal változtattak a menetrenden... mindegy, végülis hazajutottam, az adventi koszorú gyertyáját természetesen elfelejtettem meggyújtani - erre 7főn hívta fel a figyelmemet Édesanyukám, aki 7végén megint kretén exfőnököméknél kutyafelvigyázott... hát sorry... Na de még vasárnap gondoltam, hogy mivel öcsikém sikeresen elköltözött, máris birtokba veszem a szobámat. Na, ez kivitelezhetetlen terv volt, mert akkora rumlit hagyott, mintha nem is el, hanem éppen befelé költözne, de aztán 7fő este jött és nagyjából elrámolt, szóval immár 3 napja újra birtoklom a szobámat, juhéj!!!! :D

És még a 7fő jó híre, hogy született egy laptopunk!!! :) A blogot is ennek segítségével sikerül kiviteleznem, de azért ez nem volt ilyen egyszerű történet. Anyukám úgy döntött, hogy márpedig ő nem élhet számítógép nélkül, vesz egy laptopot részletre, elmentünk ide, szétnéztünk ott, végülis a hitel-részlet kérdés nem úgy jött össze, ahogy tervben volt, de ezt most nem részletezném, az a lényeg, hogy megvettük, hazahoztuk, feltöltöttük, bekapcsoltuk, és... a laptop tök üres volt! Semmilyen operációs rendszer nem volt rajta. Na vazze. Anyukám elindult körbekoldulni a házat, a negyedik szomszédtól sikerült szereznie egy vindóz telepítő cd-t - ami viszont nem indult el. Már Pedrót is felhívtam tanácskérés végett, mindent végrehajtottam, ami eszébe jutott - és semmi. Fasza. Másnap áruházba vissza, eladó megkeres, mondom: gáz van, ez a gép tök üres, nincs rajta oprendszer. Eladó válasza: és? Az miért kellene rá? MIVAN??????? Mondom, tán azért, hogy használni tudjam a gépet, ugyanis nem vitrindísznek vettem 115 ezerért (köcccsög). Eladó nyegle válasza: akkor ott a sarokban a PC klinika. Hurrá. Újabb sorbanállás, PC klinikus telepítő cd-t hoz és neki elindul. Vazze. Kúl. Haza, további szomszédlátogatások telepítő cd - lejmolási célzattal, mentőötlet: Apukám barátja volt fickó 3 házzal arréb,b alkoholista ugyan, de számítógépőrült, neki tutira van. S lőn. Volt, áthoztuk, és ÉN EGYEDÜL feltelepítettem a laptopot!!! Elképesztően büszke vagyok magamra, bár azóta a Drágám már természetesen felvilágosított, hogy nem kell ennyire elszálltnak lennem magamtól, egy xp-t telepíteni aztán nem művészet, csak ráklikkelsz, hogy ok és csinál mindent magától, bezzeg anno, amikor még DOS-ban kellett telepíteni, na az volt a valami... de nem hagyom befolyásolni magam, igenis büszke vagyok a teljesítményemre, mert lehet, hogy annak, aki ért hozzá, ez már nem nagy cucc, de például ha én most nem vagyok, akkor Anyukám, aki nem élhet számítógép nélkül, most a vitrinben nézegetné a laptopját, mert szegénykém még azt sem tudja, mi az az operációs rendszer, vagy mi az a windóz. 

Szóval kedd délután óta van laptopunk, még internetet is csináltam rá, egyedül hangot nem sikerült, így most néma szegénykém, de hát minden nem lehet tökéletes. És már tegnapra beterveztem a blogolást, de tegnap tragikus állapotban érkeztem haza, annyira elkezdett fájni a derekam, hogy már rendesen rosszul voltam a fájdalomtól, totál le voltam izzadva, ájuldoztam és szó szerint zokogva rogytam az ágyra, mikor hazaértem és egyszerűen nem bírtam felkelni, mert elsírtam magam, ha megpróbáltam. Hanyattfekve a hasamra tettem a laptopot, de úgy meg nem bírtam írni. Szóval iszonyúan kínlódtam, de azért történt valami nagyon jó is: Anyukám itthonfelejtette a gyógyszereit és a Drágám hozta haza értük, így pár percet a Drágám ölében is fekhettem, ami nagyon jó volt, mert nagyon hiányzik ám hétközben... Aztán bevettem a létező legerősebb gyógyszeremet, ez a fekvéssel együtt néhány óra múlva azt eredményezte, hogy ki tudtam porszívózni az új szobámat, ami hihetetlen módon ráfért, nem tudom, ismeritek-e a pornak azt az állapotát, amikor hosszú hónapok alatt vastag fekete réteget képez a szőnyegen az elmozdítatlan bútorok mögött-mellett... na, itt ez tömegesen jelen volt, szóval nem is részletezem, küzdöttem eleget...

Ellenben most muszáj befejeznem, mert dolgom van és készülődnöm kell, de folytköv és akkor majd írok a videó bekötéséről meg a mai programomról is - még nem tudom, hogy alakul, de lehet, hogy az írás még ma sikerül, addig is legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)