Krisztike

Hűűűűűűű, hát ilyen keményen már régen kúrtam ki magammal... mivel pénteken a 7végi kaját is előre kihordjuk, ezért át szoktam állítani az ébresztőórámat 10 perccel korábbra, hogy legyen időm rendesen bepakolni. 4:05-ről 3:55-re állítom ilyenkor, na ez tegnap úgy sikerült, hogy a percet át is állítottam 55-re, de az órát nem sikerült 4-ről 3-ra... eredmény: az óra 4:55-kor ébresztett. És még csak észre se vettem, szépen kimentem a fürdőbe, megmosakodtam, aztán konyha, megetettem a macskát, megcsináltam a kávémat és befelé jövet láttam csak meg az órát, amin 5 óra múlt. Mondom magamban: milyen furcsa, eddig fel sem tűnt, hogy már megint nem állítottuk át ezt az órát (ez szokásunk ugyanis, mert túl magasan van a falon az óra, létra kell hozzá + minden, szóval macerás), bementem a nappaliba, leültem, rágyújtottam a kávéhoz, ránéztem a videora és vazze, az is 5:02-t mutatott!!!! Aztaqurvarohadt... eldobtam mindent, felrángattam a ruháimat, se kávé, se fogmosás, semmi, csak száguldottam, végülis 1/2 óra csúszással bírt elindulni a napom, azt a rohanást, amit én ma műveltem, azt el nem tudjátok képzelni, de 1/4 8-ra behoztam magam... akkor viszont úgy fejbevágott a fáradtság, hogy alig bírtam a szemem nyitva tartani... egészen addig hajtott, pörgetett a stressz, de akkor meg úgy bekómáztam, hogy az nem is emberi, frankón alig láttam, rémes volt. 

Aztán beromboltam az OBIba Drágám utasítására akkus csavarozót venni. Az ukáz így hangzott: a legolcsóbb, 1500 forintosat vedd meg, csak szétcsavarozom vele a szekrényeket, nem kell ide drága cucc. Oké. A legolcsóbb is 5ezerbe kerül. Kúl. Mindegy, vettem egy akciósat 7ezerért, azon a 2 rongyon már nem múlik semmi, és ez legalább 18 voltos, ami nemtom, mit jelent, de a Drágám azt mondta, minél nagyobb voltos, annál jobb, és az ötezer forintos csak 12 voltos volt. 

Aztán központ, elszámolás, haza, Anyukám ma nem dolgozik, így nem kell érte mennem, hurrá, lehet nekiállni a maradék pakolásnak, a nagy részén mostanra túl vagyok, úgyhogy most úgy döntöttem, leülök ide kicsit és írogatok, amíg még lehet, mert aztán az elkövetkezendő napokban nem nagyon lesz erre lehetőségem, mivel a másik lakásban még nincs net. Ellenben tévét már rendeltem, mármint műholdas csatornákat, potom 4-6 hét, mire bekötik, úgyhogy tévézni se nagyon fogok, mondjuk eddig sem vittem túlzásba. 

Jaj basszus, rohadtul fáradt vagyok, fizikailag, idegileg, szellemileg, mindenhogyan elfáradtam teljesen, nagyon szeretnék már 2 nappal öregebb lenni, hogy túllegyünk ezen az egész káoszon végre... az egész lakásban csak oldalazva és szlalomozva lehet közlekedni, mindenhol zsákok, dobozok, batyuk vannak, és ráadásul mindent nem is tudtunk becsomagolni, mert egyszerűen fizikai képtelenség több dobozt-zsákot-batyut bárhova is pakolni, így aztán a lakás szerves részét képező beépített szekrények még tele vannak, azokért vasárnap kell visszajönnünk majd, rettenetes... Drágám ma még kiköti a mosógépünket, leszereli a lámpabúráimat és a fürdőszobaszekrényeimet, kiköti a számítógépet, tévéket, ilyesmi, aztán reggel 8-ra jönnek a költöztetők...

Azért furcsa, hogy már csak ma alszom itt... amióta az eszemet tudom, mindig itt laktam, 3 éves koromban költöztünk ide, néha rövidebb-hosszabb időre elköltöztem, de aztán visszajöttem, ez volt nekem a szülői ház, a biztos pont, a háttér, a biztonság, ahova mindig (vissza)jöhettem, ahol mindig volt helyem. És most ez nem lesz. Mostantól csakis magamra számíthatok, ha megteremtem magamnak a lakhatásomat, lesz hol laknom, ha nem, akkor mehetek a híd alá. Nagyon furcsa érzés belépni a bizonytalanba, bár tudom, emberek milliói élnek albérletben, és tulajdonképpen itt is csak bérlők voltunk, de volt egy szerződésünk róla, hogy kapunk egy lakást. Az én drága Édesapukám erre tette fel az életét, ezért húzott itt le huszon-egynéhány évet, mert ott volt a zsebében egy papír, hogy ha nyugdíjba megy, kap egy lakást. Nyugdíjba ment és rá egy hónapra meghalt. Nem kapott lakást. Nekünk pedig nem jár, azt mondják. És most már perelnek is minket, hogy költözzünk el. Úgyhogy megyünk. Bele a semmibe. Végülis nem mondom, hogy rossz érzés, mert van bennem várakozás + kiváncsiság is, hogy hogy tudok majd megállni a saját lábamon, de azért bizonytalanság is van bőven. És szomorú vagyok egy kicsit, vagy inkább nagyon, ha az én Édesapukámra gondolok, meg a Zanyukámra, hogy mennyire siralmas is ez: fiatal, életerős emberekként jöttek ide egy kisgyerekkel, és úgy gondolták, bebiztosították a jövőjüket, aztán most itt van szegény Anyukám 62 éves kisnyugdíjasként jóformán egyedül és mehet albérletbe, de oda is csak azért, mert legalább az egyik gyerekének fontos, hogy mi van vele. Úgyhogy ezekre a dolgokra igyexem inkább nem is gondolni, holnap vagy vasárnap valószínűleg végigjárom majd mégegyszer az üres lakást és jó alaposan kibőgöm magam, aztán meg majd felemelem a fejem és megyek tovább, valahogy majdcsak lesz, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy :)

Ja, és jövő 7végén két napig motorozni fogok, az majd jól kiszór minden hülyeséget a fejemből :)

Na, mára ennyi, egy ideig biztosan ez az utolsó bejegyzésem, de azért ne felejtsetek el, ahogy tudok, írok majd, addig is feltétlenül legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

... hát az van, hogy rohadt nehezen állok neki a pakolásnak... már fél órája győzködöm itt magam, de most még iszok egy kávét és aztán télleg, becsszó...

Szóval voltam beiratkozni és  jövő keddtől járok motorostanfolyamra, és svej!!! :-DDD

Nem lesz gyenge menet, mert 8 munkanapon át tart az elmélet déltán 5-től este 8-ig, szóval prolongálom a jelenlegi mosottfos állpotomat, de legalább annyi előnyöm van, hogy ha nagyon nem akarok, akkor nem kell bejárnom, mivel B kategóriás elméletre kell járnom, merthogy külön motoros nincs, és azon ugye én már 13 éve túl vagyok. Ettől a tényállástól mondjuk kaptam egy akut agyvérzést, mert ez már aztán minden határon túlmegy, hogy hivatalosan végig kellene járnom mégegyszer ugyanazt a tanfolyamot, amin már rég túl vagyok, nem hivatalosan viszont elég kifizetnem is, hát mekkora patkányság ez már???? Elsősegély tanfolyam meg vizsga nem kell mégegyszer, az csak 7800 forint lenne, de a 22 ezres KRESZ tanfolyamra bezzeg köteleznek mégegyszer, holott annak a meglétét ugyanúgy igazolja a jogosítványom, mint az elsősegélyét. Tiszta lehúzás az egész, de úgy döntöttem, hogy ha már kifizettem, akkor megyek is amikor csak tudok, végülis vizsgát is kell tennem mégegyszer, és vizsgaelőkészítőnek nem árt átismételni az elméletet... mert azt ugye tudjuk, hogy a gyakorlat köszönőviszonyban sincs a vizsgalapon JÓ-ként megjelölendő válaszokkal.

Mondjuk a múltkor nekiálltam a neten KRESZ teszteket töltögetni, és bár közel 13 éve vezetek napi rendszerességgel, és még soha nem volt önhibás balesetem, 5 tesztből 3szor megbuktam volna, mert csomó kérdésre a tapasztalataim alapján adtam választ, és kiderült, hogy a szabályok kőkeményen mást mondanak... szóval végülis tényleg nem baj, ha mégegyszer végigjárom a tanfolyamot, de szerintem lehetne ezt rövdebben, egyszerűbben és olcsóbban is csinálni, mert ez így vérlázító.

Ja, azt nem írtam, hogy a Drágám még sosem evett csilisbabot, és igazából nem volt tőle nagyon elájulva, pedig ez most tényleg extrán finom lett, de majd szoktatom az ilyen kajákhoz is :) Ezt ugyanis megfőzöm egy kondérban, aztán csak melegíteni kell a mikróban, nem frissen sütögeni esténként, szóval jóval kevésbé macerás a tarjáknál :) Azért ma este sütök tarját is az én Drágámnak, mert ugyan nem túl sok lelkesedéssel, de bekanalazta a csilisbabot is :) 

Hát, akármilyen lassan ittam is, elfogyott a kávém sajnos, úgyhogy mennem kell, szóval áldás, békesség! :) 

Hát most is épp csak pár sort van időm írni, iszonyat rohanásban vagyok napok óta, ellenben ma qrva drágán sikerült hazajönnöm... tapasztaltam a fokozott rendőri jelenlétet, a központból balra a Soroksárira történt kikanyarodásom után azonnal jelen lettek az eldugott kis mellékutcából és úgy kezdték, hogy feljelentenek, ez 20-nál kezdődik meg kapok 4 pontot a jogsimra... anyád. Szerencsére hajlandóak voltak tárgyalni, nagyvonalúan felajánlottam 10 ezret helyszíni bírság gyanánt, nagy nehezen megegyeztünk, erre kiderült, hogy csak 8 van nálam, az is ezresekben meg kétszázasokban... nem mondom, hogy nem égtem... hú vazze. Persze, ha arányaiban nézem a dolgot, akkor baromi olcsón megúsztam, tekintve, hogy csak igen elvétve közlekedem szabályosan, mondjuk ha ismeretlen helyen járok, vagy ilyesmi, de speciel a biztonsági övem akkor sincs bekötve, szóval ha mindenért fizetnem kéne, amit elkövetek, akkor már tízmilliós nagyságrendről beszélhetnénk, tehát nem panaszkodom. Csak nem jött jókor így a költözés közepén...

Bár tegnap felcsillant egy halvány reménysugár, amikor a Drágám megkérdezte, hogy mi lenne, ha a hitelkártyájával vásárolgatnék? Gyanús volt, hogy megőrült, vagy valami, de azért lecsaptam az ötletre azonnal, hogy oké, hol van???? De aztán persze kiderült, hogy csak arról van szó, hogy szeretné készpénzben a kezében tudni a hitelkártyája keretét, de azt felvenni nem lehet teljes egészében, ezért úgy gondolta, hogy én vásároljak a kártyával, és a vásárlásom összegét meg adjam oda neki. Nabazz... megint (még mindig) nincs olyan pasim, aki eltartana. Mondjuk, már megszoktam. Így aztán ma hajnalban is felkeltem 4-kor és elmentem dolgozni, pedig nagyon zokon esett, tekintve hogy tegnap összesen nem voltam itthon 1 órát se, egész nap rohangáltam, befejező akkordként 4 órát festegettünk az új lakásban este 8-ig, viszont aztán a Zanyukám isteni csilis babbal várt minket :)

Na de a festegetés azért nem teljesen zökkenőmentes, ugyanis a Drágám alapvetően felhúzott idegállapotban van, ha valamit csinálni kell, és ez úgy nyilvánul meg, hogy engem b@szogat, miszerint "Azt hittem, már leragasztod a fóliát, mire jövök", "Nem látod, hogy itt kimaradt egy csík? Hogy festesz te?" "Most ezt miért így csinálod, amikor megmutattam, hogy úgy kell?" "Ott még nem vagy kész???" "Kend már le végre itt is, hogy haladhassak", és így tovább, miközben én életemben először festettem falat (mivel mindig tapétás lakásban éltünk, mint említettem volt és megjegyezném, hogy tapétázni TUDOK is, festeni viszont nem), és ha a huszonnyolcadik beszólásra már felcsattanok, hogy hagyjon már békén, hát nem értek hozzá, úgy csinálom, ahogy tudom, akkor persze felháborodik és kiadósan összeveszünk. Ezt már eljátszottuk múlt csütörtökön is, és tegnap folytattuk, ráadásul még hozzátesz a hangulatomhoz, hogy a fal alapvetően zöld volt és a sárga festék nem fedi tökéletesen még két rétegben sem... vagyis momentán sárga falam van zöld foltokkal, konkrétan terepszínű, végülis egészen egyéni meg minden, de valahogy nem így akartam. Valószínűleg rákerül majd egy harmadik réteg is, bár rajtam már így is több a festék, mint kéne, összefestettem a jövő hetet is, hiába na, kézügyességem aztán sose volt... 

Ellenben tegnap közölték a költöztetők, hogy ha nem szedem szét a szekrénysort, akkor nem vállalják a költöztetést. Én viszont tudom, hogy ha szétszedem a szekrénysort, akkor abból újra szekrény már nem lesz, mert a csavarok másodjára visszarakva nem fognak tartani. Most alkudozok velük, hogy tán az erkélyen keresztül leengedhetnék, mivel 2,5 méter magasan van az erkély, a szekrény meg 2,2 méter, oldják már meg basszus... hihetetlen, még az lesz a vége, hogy én tanítom meg a költöztetőket pakolni vazze. 

Na de lássuk a jó híreket is: pénteken átvettük a motoromat!!!! És gyönyörű és dögös és imádom!!!!!!!!! És vasárnap már tanulgattam rajta elindulni, megállni meg ilyenek, merthogy vettem ugyan egy motort egymillióért, de motorozni azt nem tudok, úgyhogy  már tegnap be akartam menni az autósiskolába beiratkozni, de egyszerűen nem jutottam oda, ma viszont már muszájlesz :) Amúgy a Drágám és Pistike szerint is igen ügyesen motorozgattam ott a parkolóban, Pistike szerint a kanyarban ügyesen döntöttem, szerintem meg dőlt a motor magától, merthogy én nem döntöttem, az tuti, de nagyon élveztem! Isteni idő volt és most is isteni idő van és én motorozni akarok! Sokat! Ehelyett viszont most a Zanyukámért kell mennem+vásárolni+beiratkozni+várnak a dobozok és zsákok, ma már muszáj pakolnom, eddig ugyanis elsumákoltam, amivel csak az a baj, hogy senki nem csinálta meg helyettem...

Na, most viszont muszáj mennem, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)