A tegnapra ígért hosszabb blogolás sajnos egyéb, közelebbről definiálni nem kívánt okokból elmaradt, viszont íme a fénykép a kis macskakezdeményről:
2008.09.19. péntek
2008.09.19. 10:56 witch77
A "nemdebár?" című kérdésre az a megfelelő válasz, hogy "dedebár?"
Egyébként ígérem, holnap bővebben is blogolok majd, de most roppant sürgős Vácra utazási feladataim vannak, úgyhogy pussz Mindenkinek! :)
Szólj hozzá!
2008.09.16. kedd
2008.09.16. 10:11 witch77
Blöff, alias Pöcsöcske
Azt hiszem, mindezidáig nem részleteztem a Pedró által beszerzett vadonatúj háziállatot, Blöfföt, de most mindenképpen megteszem, mert ilyen tüneményes kismacskával még életemben nem találkoztam, egyszerűen muszáj írnom róla. Ő az első olyan macska az életemben, amilyenre mindig is vágytam. Az a fajta kismacs, aki, ha hanyattfekszünk, vagy csak lecsúszva ülünk a fotelben, azonnal végiggyalogol a hasunkon, a mellkasunkon, aztán kompresszordübörgés-szerű dorombolás kíséretében a fejével körbesimogatja az arcunkat, végül a nyakunkba fekszik, mint egy puha, meleg sál, és ott rendkívül elégedetten álomba szenderül. Persze teszi mindezt azután csak, hogy alaposan kirosszalkodta magát, mert az aztán megy neki, meglátása szerint ugyanis az egész világ, emberek és tárgyak csak és kizárólag az ő játszóeszközei gyanánt léteznek, s ő használja is őket. És mindeközben meghatóan, megdöbbentően határtalan a bizalma, tökéletesen hiszi, hogy az emberek soha nem okoznak neki fájdalmat, nem bántják és nem is hagyják, hogy bántódása essék. Például amikor a rosszalkodásától beelegelve marokra fogom és a plafon felé nyújtva őt igen szigorúan megfenyegetem, hogy biz'Isten felakasztom a csillárra, akkor ő 2,5 méter magasságban tökéletes nyugalommal átöleli a kezemet és elkezdi harapdálni az egyik ujjamat. Vagy amikor az ölemben fekszik és komoly offenzívákat indít a jobb mutatóujjam ellen, akkor tökéletesen biztos benne, hogy majd én tartom a kis seggét, míg ő lerágja a műkörmeimet, és nem hagyom, hogy leessen. Persze, ha leesik, az sem tragédia, felpattan és rohangál tovább, megtámad mindent, ami az útjába kerül, kedvenc szórakozása, hogy az egyik embere farmernadrágján a körmei segítségével derékig felmászik, aztán panaszosan nyekeregni kezd, hogy szedjük le, mert ő persze lejönni nem bír. Ezt a nyekergést egyébként csakis az általa szeretett embereknek tartja fenn szerintem, mert egészen tiszta nyávogásfélét is hallottam már tőle, de velünk csakis ezen nyikorgás útján kommunikál. Egyszerűen meg kell zabálni, hogy pontosan ugyanolyan, ugyanazt csinálja, mint egy felnőtt macska, csak icipiciben, és ettől olyan mulatságossá válik. Az a kedvencem, amikor mind a 17 dekájával félelmetest játszik, fepúpozott háttal, felborzolt szőrrel, üvegmosó farokkal oldalaz felénk, és bizonyára azt várja, hogy megijedjünk, de mi sajnos csak törvénytelen röhögéssel tudjuk honorálni a maroknyi macskakezdemény támadó szándékú fellépését. Aztán miután alaposan ellátta minden és mindenki baját, keres egy embert, akin elheverve egy jót alhat, és mindezt olyan mélyen, hogy pakolhatod ide-oda, fel sem ébred. Ezáltal született is róla egy olyan fénykép, amikor a két tenyeremen fekszik a kis dög, az egyik mellső lába meg lelóg a levegőbe, de ő csak alszik :))) Elképesztően tüneményes kis állatka, és bár a keresztségben az igen hangzatos Blöff nevet nyerte, Drágám következetesen csak Pöcsöcskének szólítja, és azt hiszem, ez a név valóban jobban illik rá. Csak azért imádkozom, hogy soha ne is találkozzon ártó szándékú embertársaink valamelyikével, és maradjon meg ennek a játékos, kíváncsi, imádnivaló kis hülyének :)
Na, egyébént a 7végi kertiparti irtó jól sikerült, embertelen sokat röhögtünk, ettünk-ittunk, majd miután a kertben már nagyon fáztunk, ugyanezt a lakásban tovább folytattuk, és azt hiszem, a buli csúcspontjának mindenképpen azt az epidózot nevezhetem, amikor Kálmán barátunk az én tűsarkú cipőmben és csipkés, piros hálóingemben körsétára indult a lakásban... szerintem nem részletezem tovább a történteket, életem egyik legjobban sikerült bulija volt :))) Még akkor is, ha az ipari mennyiségben kivitelezett italozás mellett az evésre újfent nem sikerült elég nagy hangsúlyt fektetnem, és ezáltal a vasárnapom a Porcelánisten előtti térdelős imádkozással kezdődött...
Amúgy meg utálom, hogy hidegrekordok dőlnek, hogy két napja esik az eső, de legeslegjobban azt utálom, hogy az összes balf@sz, aki alapvetően nem tud vezetni, és gyalog jár, most esernyő helyett mégis kocsit vesz inkább, de persze menet közben rádöbben (vagy legalábbis mások számára nyilvánvalóvá válik), hogy ő tulajdonképpen nem is tud vezetni, és ettől olyan dugók keletkeznek, hogy az Élessaroktól az Örs Vezér térig 35-40 perc a menetidő... vazze, ne ilyenkor tanuljon már a sok kretén vezetni, könyörgöm, amikor esőben amúgyis felére lassul az átlagsebesség!!!!!!!!!!!
Na, most viszont lassan be kell fejeznem, ugyanis egyrészt értekezletem van ma délután, másrészt pedig tegnap este Drágám egy elejtett félszavából rájöttem, hogy ő ma jön hozzám, és két napot marad is (egyébként ő ezt már egy hete így szervezi, csak épp nekem elfelejtett szólni), szóval rendkívül sürgős és igen horderős élelemelőállítási feladataim születtek :)
Úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
Azt hiszem, mindezidáig nem részleteztem a Pedró által beszerzett vadonatúj háziállatot, Blöfföt, de most mindenképpen megteszem, mert ilyen tüneményes kismacskával még életemben nem találkoztam, egyszerűen muszáj írnom róla. Ő az első olyan macska az életemben, amilyenre mindig is vágytam. Az a fajta kismacs, aki, ha hanyattfekszünk, vagy csak lecsúszva ülünk a fotelben, azonnal végiggyalogol a hasunkon, a mellkasunkon, aztán kompresszordübörgés-szerű dorombolás kíséretében a fejével körbesimogatja az arcunkat, végül a nyakunkba fekszik, mint egy puha, meleg sál, és ott rendkívül elégedetten álomba szenderül. Persze teszi mindezt azután csak, hogy alaposan kirosszalkodta magát, mert az aztán megy neki, meglátása szerint ugyanis az egész világ, emberek és tárgyak csak és kizárólag az ő játszóeszközei gyanánt léteznek, s ő használja is őket. És mindeközben meghatóan, megdöbbentően határtalan a bizalma, tökéletesen hiszi, hogy az emberek soha nem okoznak neki fájdalmat, nem bántják és nem is hagyják, hogy bántódása essék. Például amikor a rosszalkodásától beelegelve marokra fogom és a plafon felé nyújtva őt igen szigorúan megfenyegetem, hogy biz'Isten felakasztom a csillárra, akkor ő 2,5 méter magasságban tökéletes nyugalommal átöleli a kezemet és elkezdi harapdálni az egyik ujjamat. Vagy amikor az ölemben fekszik és komoly offenzívákat indít a jobb mutatóujjam ellen, akkor tökéletesen biztos benne, hogy majd én tartom a kis seggét, míg ő lerágja a műkörmeimet, és nem hagyom, hogy leessen. Persze, ha leesik, az sem tragédia, felpattan és rohangál tovább, megtámad mindent, ami az útjába kerül, kedvenc szórakozása, hogy az egyik embere farmernadrágján a körmei segítségével derékig felmászik, aztán panaszosan nyekeregni kezd, hogy szedjük le, mert ő persze lejönni nem bír. Ezt a nyekergést egyébként csakis az általa szeretett embereknek tartja fenn szerintem, mert egészen tiszta nyávogásfélét is hallottam már tőle, de velünk csakis ezen nyikorgás útján kommunikál. Egyszerűen meg kell zabálni, hogy pontosan ugyanolyan, ugyanazt csinálja, mint egy felnőtt macska, csak icipiciben, és ettől olyan mulatságossá válik. Az a kedvencem, amikor mind a 17 dekájával félelmetest játszik, fepúpozott háttal, felborzolt szőrrel, üvegmosó farokkal oldalaz felénk, és bizonyára azt várja, hogy megijedjünk, de mi sajnos csak törvénytelen röhögéssel tudjuk honorálni a maroknyi macskakezdemény támadó szándékú fellépését. Aztán miután alaposan ellátta minden és mindenki baját, keres egy embert, akin elheverve egy jót alhat, és mindezt olyan mélyen, hogy pakolhatod ide-oda, fel sem ébred. Ezáltal született is róla egy olyan fénykép, amikor a két tenyeremen fekszik a kis dög, az egyik mellső lába meg lelóg a levegőbe, de ő csak alszik :))) Elképesztően tüneményes kis állatka, és bár a keresztségben az igen hangzatos Blöff nevet nyerte, Drágám következetesen csak Pöcsöcskének szólítja, és azt hiszem, ez a név valóban jobban illik rá. Csak azért imádkozom, hogy soha ne is találkozzon ártó szándékú embertársaink valamelyikével, és maradjon meg ennek a játékos, kíváncsi, imádnivaló kis hülyének :)
Na, egyébént a 7végi kertiparti irtó jól sikerült, embertelen sokat röhögtünk, ettünk-ittunk, majd miután a kertben már nagyon fáztunk, ugyanezt a lakásban tovább folytattuk, és azt hiszem, a buli csúcspontjának mindenképpen azt az epidózot nevezhetem, amikor Kálmán barátunk az én tűsarkú cipőmben és csipkés, piros hálóingemben körsétára indult a lakásban... szerintem nem részletezem tovább a történteket, életem egyik legjobban sikerült bulija volt :))) Még akkor is, ha az ipari mennyiségben kivitelezett italozás mellett az evésre újfent nem sikerült elég nagy hangsúlyt fektetnem, és ezáltal a vasárnapom a Porcelánisten előtti térdelős imádkozással kezdődött...
Amúgy meg utálom, hogy hidegrekordok dőlnek, hogy két napja esik az eső, de legeslegjobban azt utálom, hogy az összes balf@sz, aki alapvetően nem tud vezetni, és gyalog jár, most esernyő helyett mégis kocsit vesz inkább, de persze menet közben rádöbben (vagy legalábbis mások számára nyilvánvalóvá válik), hogy ő tulajdonképpen nem is tud vezetni, és ettől olyan dugók keletkeznek, hogy az Élessaroktól az Örs Vezér térig 35-40 perc a menetidő... vazze, ne ilyenkor tanuljon már a sok kretén vezetni, könyörgöm, amikor esőben amúgyis felére lassul az átlagsebesség!!!!!!!!!!!
Na, most viszont lassan be kell fejeznem, ugyanis egyrészt értekezletem van ma délután, másrészt pedig tegnap este Drágám egy elejtett félszavából rájöttem, hogy ő ma jön hozzám, és két napot marad is (egyébként ő ezt már egy hete így szervezi, csak épp nekem elfelejtett szólni), szóval rendkívül sürgős és igen horderős élelemelőállítási feladataim születtek :)
Úgyhogy ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)
5 komment
