Krisztike

Na, a mai napot szerintem egy az egyben törölni kellene a történelemből. Akivel csak beszéltem ma, plusz én is, annyira agyonütött, dekoncentrált, nyúzott, kedvetlen és kínlódós, hogy az valami dráma. Biztosan a fronthatás, az időjárás, a klímaváltozás, az ár-apály helyzet, a holdfázis, a kisbolygók ártó együttállása, vagy a Nagy Csillagközi Földönkívüli-konferencia az oka, őszintén szólva nekem tökmindegy, de nem szeretem ezt a napot... viszont az elmúlt kettőt eléggé szerettem, mert itt volt velem a Drágám, csak ilyenkor nagyon rossz, hogy megint nincs itt. Tegnap este, amikor elment, volt a legrosszabb, mert az előbb még itt volt, hozzábújhattam, meg minden, most meg már nincs... annyira rövid időkre találkozunk, és ez annyira nem bír elég lenni, irtózatos restancia halmozódott már fel ölelés- és pusziegységekből és sosincs elég idő rá, hogy behajtsam a tartozásokat... :(

Na de megint öregebb lettem egy évvel, és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött, Lcd-nek külön köszönet a fantasztikus tortáért, és főként azért, mert a kedvenc blogja szerzőjének nevezett és ezzel rendesen meghatott... de csakazért sem pityeredek el, leküzdöm a hülye, szentimentális Rák-énemet (bár ezt a szót, hogy szentimentális, alig bírtam leírni), inkább puffogok kicsit, mert a nagy összegű készpénzadományok baromira nem érkeztek ám meg ajándék gyanánt, valamint hiába vártam a tüzijátékot, a csippendél csapatot, a Grand Cherokee-t és a Cullinan I (avagy Great Star of Africa) nevezetű gyémántot is, és ezt erősen nehezményezem. Ellenben egész nap mosogattam, komolyan mondom, a mosogatnivaló önállóan teremti magát, vagy mi. A Drágámtól meg kaptam egy olyan gyönyörű liliomcsokrot, hogy csak pislogtam, meg egy hatalmas Eszterházy tortát (ez utóbbitól ő később kiborult, mert eleve kisebbet akart venni, de azt mondták neki a cukrászdában, hogy a 12 szeletes TÚL kicsi, ezért 24 szeletest vett, ez viszont óriási, de tényleg, és ráadásul megközelítőleg sem olyan jó, mint a külön, szeletként vásárolt Eszterházy, szerintem attól még finom, de Drágám szerint cirkuszt fog csinálni a cukrászdában, mert ez átverés).

Részemről nem is nagyon forszíroznám tovább ezt a szülinap-kérdést, de aZanyukám határozottan követelte, hogy de igenis, tartsunk gárdenpártit, ami azt eredményezi, hogy megint 1 csomó meló szakadt a nyakamba, ma például ki kell rámolnom a fél garázst, hogy hozzáférjek a kerti bútorokhoz és a grillsütőhöz, de az még baromira kevés, ha előszedem őket, a java az lesz, hogy mindezeket le is kell takarítanom... momentán nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy milyen állapotban lehetnek a fent nevezett tárgyak, szerintem elég lesz ezt a sokkot akkor megélnem, amikor előkerülnek... ezen túlmenően holnap vásárolnom kell (NEKEM!!!!), majd salátákat kell kreálnom a grillezett cuccokhoz szombatra, merthogy akkor esedékes a párti. Határozottan krumplisalátában (olyan németes, olajos-ecetes-mustáros-apróravágotthagymás fajtában) és majonézes tésztasalátában (csíkokra vágott sonkával-gombával-sajttal-uborkával) gondolkodom. Meg kötélben hogy inkább felkössem magam, esetleg pisztolyban, a főbelövéshez. Mert a takarításról még nem is beszéltem, és a pártit követő mosogatástól is kiráz a hideg már előre. Különben meg aZanyukám máris kigondolta, hogy ő meg főz majd egy nagy kondér pacalt, bár ezt az atrocitást maximálisan kikértem magamnak, mégiscsak az én szülinapom, vagy mi, de lehurrogott, mert a szutymákos, büdös frottírtörölköző-pörköltet állítólag rajtam kívül mindenki szereti. Ezt igazán nagyszerűnek tartom különben, csak azt nem értem, hogy az én Édes Jó Anyám mi a csipkés francért nem rendez akkor a saját szakállára egy pacalpartit, miért kell az én szülinapomat előrángatni ürügynek?!?! Na mindegy, viszont ha már takarítás, elújságolom, hogy a Drágám megdícsért, hogy milyen gyönyörű rend van itt nálam, és őszintén szólva én is roppant büszke vagyok magamra, ugyanis nem hogy rend van, de képes vagyok folyamatosan rendet tartani magam körül immár 4 hónapja, és ez igen komoly teljesítmény :) Főleg, ha arra gondolok, hogy gyerekkoromban mennyivel könnyebben elbírt velem a lustaság, minek következtében a szobám örökké úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna, de szó szerint, a földet térdmagasságig borította a... tulajdonképpen nem is tudom mi, mindenesetre ösvények voltak hagyva közte az ajtótól az ágyig meg az íróasztalig, és az iskolatáskámat például úgy pakoltam be, hogy elkezdtem túrni a földön, egyik kupacból áthajigáltam a másik kupacba a dolgokat, és közben mindig találtam itt-ott egy másnapra éppen szükséges tankönyvet, füzetet, tolltartót, ilyesmit. Tulajdonképpen tanszerekkel volt tele a padló leginkább azt hiszem, meg szennyes ruhával, meg könyvekkel, újságokkal, meg kazettákkal, meg ilyesmi... na, erre mostmár egyáltalán nem vagyok büszke. A mostani szobámra viszont nagyon. :)


Most viszont veszem a búcsúmat, mert több, mint 2,5 órája kínlódok ezzel a bejegyzéssel, de egyébként is, ma semmivel se haladok, és ha a párti-kellékek előrámolása és szutyoktalanítása is ilyen ütemben fog haladni, akkor rám virrad a hajnal a garázsban. Szóval áldás, békesség, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek! :)

Tulajdonképpen nekem ma van a szülinapom. Legalábbis az exférjem szerint. Együtt voltunk már vagy 3 éve, amikor egyszercsak lelkesen azt mondta nekem, hogy milyen furcsa, hogy eddig neki még fel sem tűnt, hogy én 77. 7. hó 7-én születtem?!?!  Tájékoztattam róla, hogy ez eleddig bizonyára azért nem tűnt fel neki, mert nem is akkor születtem. Hanem 2 nappal később. A névnapom viszont augusztus 5-én van, na arra meg rétette a 2 napot és 7-én köszöntött fel. Na persze értem én, hogy pasiaggyal nehéz ez a sok bonyolult dátum... 

Na de inkább beszámolok a 7végémről, amikoris szalma voltam ugyan, de azért nem unatkoztam, eleve péntek este hullafáradtan Gyöngyi barátnőmmel még elmentünk kocsmázni - mosott rongy állapotunkban ez kimerült 1, azaz egy darab boroskóla elfogyasztásában, valamint 2 óra pofázásban-röhögésben-pasikibeszélésben, majd tetemes mennyiségű gyaloglással megspékelt villamosozás útján hazajöttünk, Gyöngyi hazakísért, aztán ment tovább Antihoz, én meg 11 körül beájultam az ágyba és szombaton a déli harangszó ébresztett, istenit aludtam. Aztán szombat este Antinál Gárden Párti volt (így, fellengzősen), konkrétan hármunk részvételével, a rendkívül szeles időjárásra való tekintettel elektromos grillsütővel, na meg leértékelésben vásárolt grillkolbásszal és rengeteg borral, eszméletlen sokat röhögtünk, aztán 1 óra magasságában drága vendéglátóim hazakísértek, állításuk szerint azért, hogy nehogy valami bajom legyen egyedül az utcán eme késő éji után (kábé 5-6 sarok távolság, kertváros), de valójában biztosak akartak lenni benne, hogy megszabadultak tőlem, pláne, mert egy ezeréves közös szállóigénk szerint "az illedelmes vendég 10 órakor hazamegy", én meg ezt ugye már rég túlléptem :) Antinál különben pontosan ez okból mindig van egy óra, ami éppen 10-et mutat, és néha jelentőségteljes célzásokat tesznek rá, szóval halálosan jókat tudok röhögni velük :)

Na de vasárnap basszus felébredtem 1/2 9-kor, és nem és nem bírtam tovább aludni, pedig fájtak a szemeim az álmosságtól, de akkor sem, úgyhogy felkeltem, kóvályogtam, kávéztam, közben öcsémék látogatást tettek nálunk, velük dumáltunk, aztán felhívtam Gyöngyit, hogy akkor megyünk-e strandra, ahogy beszéltük. Mondta, hogy persze, egy óra múlva itt vannak, na ez persze lett vagy 1,5 óra, de dél körül azért elindultunk Gyömrőre a Tófürdő és Szabadidőközpont elnevezésű, Gyöngyi kolleganője szerint szuperklasszis strandolóhelyre. Anti zseniálisan odatalált, az első sokk a belépőjegy-fizetésnél ért minket, ugyanis kolleganő szerint 250 forint, a valóságban 800. Majd beljebb érve szemünk elé tárult a látány, miszerint a tó nagyjából teniszpálya nagyságú, ka partján U alakban (tehát nem is teljesen körbe, csak 3 partján a tónak) egy kábé 10 méteres sáv a strand, aztán meredek partoldal, árnyék alig, emberek tízezren, hűha... Gyöngyi persze azonnal hisztérikus rohamot kapott, Antival próbáltuk nyugtatni, nagy nehezen lecsillapodott, és úgy döntött, megpróbálja a lehetőségekhez mérten a lehető legjobban érezni magát, ezzel párhuzamosan viszont Anti cukrosodott be egyre jobban, mert a tenyérnyi árnyékos helyen, amit találtunk, a később érkezők lazán becuccoltak a szánkba, meg egyébként is nőttön nőtt a tömeg, máskülönben a talajzat dimbes-dombossága miatt se ülni, se feküdni nem volt kényelmes, a nap égetett, a víz rém hideg volt, szóval egyre kevésbé élveztük a programot, úgyhogy 3/4 4-kor hazaindultunk. Itt a Kőhídnál Gyöngyiék tudtak egy nagyon frankó kis éttermet, úgyhogy beterveztük, hogy hazafelé ott eszünk valamit - természetesen, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, időközben tulajdonos-, személyzet- és étlapváltozás történt, a gyérnél is kisebb kínálatból végül nagy nehezen választottunk valamiket, amire aztán tulajdonképpen panaszunk nem lehetett, jó kaja volt és óriási adag, szóval irtóra bekajáltunk. Gyöngyiék hazahoztak, lezuhanyoztam és beájultam az ágyba, de rém rosszul esett ám 4-kor felkelni. Aztán a 1/2 7-kor kezdődő felhőszakadás sem tette igazán rózsássá a kedvem, de az egészre a koronát az egyik tündéri megrendelőm tette fel: édesem, végülis tényleg jót akart, már a kapuban várt esernyő alatt toporogva, hogy ne kelljen nekem a szakadó esőben ázva várnom rá, én kiugrottam a kocsiból, nyújtottam a kaját, ő közelebb lépett, nyújtotta a pénzt, közben megbillent az esernyője, és kábé 3 deci víz ömlött róla nyílegyenesen a fejem tetejére, onnan meg folyt végig az arcomon, be a nyakamba-hátamra... hát, nem esett nehezemre megállni a röhögést...

Ja, és haldoklik a bambuszom. Máskülönben az összes virágunk, de a bambuszról azt hittem, hogy az valami igazán nekem való, strapabíró növényzet. Hát nem az. Szárad elfele, miközben a szára-gyökere rohad bele a vízbe, eddig sárgásbarna színben tette ezt, mostanában meg vöröses a vize, de egyformán rohadalom-büdös... már többször kinyilvánatottam volt, hogy a botanikai ismereteim nagyjából kimerülnek a liliom felismerésében (mivel az a kedvenc virágom), ezért bizonyára tévedek, de nekem határozottan úgy rémlik, hogy a bambusz a távolkeleten őshonos, és vízben-melegben-párában érzi jól magát (na meg pandák kajálják a rügyeit, de ez momentán az én bambuszom szempontjából abszolút irreleváns, márcsak azért is, mert ha lennének rajta rügyek, azt ÉN kajálnám meg, lévén, hogy imádom a bambuszrügyet). Ezért aztán azt gondoltam, hogy a déli fekvésű, folyamatosan napsütötte, 40 fok celsius napi átlaghőmérsékletet üzembiztosan hozó konyhánkban jó helye lesz neki. Be kell látnom, nem lett. De máshova meg nem bírom tenni basszus, mert nincs hely. Ebben az egész lakásban nincs egy sarok, ahová például virágtartót lehetne tenni. Mondjuk a szobámban áll még egy oszlop dobozokból, ha azt kirámolnám végre, talán annak a helyén elférnének a virágok, de igazából nem feltétlenül szeretném pálmaházzá alakítani a privát szférámat... ráadásul ez északi fekésű szoba, kevés fénnyel, mittudomén, az jó lenne-e egyáltalán... szóval még nem tudom, mit fogok tenni szegény bambusszal, és a vele együtt a konyhában sínylődő további 8 cserép virággal... a bambuszt esetleg megehetném, ha egy kínai megmondja, melyik része ehető, és azzal mit kell tennem, hogy fogyasztható legyen :)

Na, most viszont már tényleg totál K.O. vagyok, úgyhogy veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)