Totál KO vagyok, tegnap vagy 11-ig nem bírtam aludni, pedig jó volt nekem, mert a Drágám itt aludt és hozzábújhattam, az viszont kevésbé jó, hogy beteg szegény, nem kicsit, olyan dögerős antibiotikumot kapott, amiből naponta csak egyet vehet be, ellenben szemenként 800 forint.
Na de fő a pozitív gondolkodás, úgyhogy a mai nap híre, hogy máris megjavították Anyukám reggel 7-kor elromlott tévéjét, hurráhurrá. És nem az a hír, hogy elromlott, nem, mert az negatív.
Viszont Mindenkinek ezúton is békében, szeretetben, örömökben, egészségben, sikerekben gazdag új évet kívánok!!!!
Sajnos én elég rossz időszakomat éltem-élem, valahogy semmi nem úgy akart sikerülni, ahogyan kellett volna neki, na de megírta a gonoszpókom, hogy az idei év aztán majd valami csodálatos és fergeteges lesz, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőmbe - igaz, momentán alig látok a fáradtságtól, de azért bizakodok és tekintek is.
Na de aki ezt a havazást csinálta, az nálam jó ember már nem lehet, az tuti. Tegnap zsír napom volt, úgy is, mint első munkanap, térdig érő hó, kezdődő latyak, autómban ablakmosó egy csepp sem, minden címem után két marék havat kellett a szélvédőre vágnom, hogy le tudjam törölni és ki is lássak, esetleg ha túl messze volt a két cím és már nagyon nem láttam, akkor menet közben letekertem az ablakot, felnyúltam a kocsi tetejére, onnan vettem havat és rácsaptam a szélvédőre magam előtt, nem unatkoztam, na. Viszont eljátszottam a szokásos jelenetemet, amit pont nemrégiben gondoltam, hogy milyen régen is fordult elő velem: piros lámpa, kábé 15 centire letekert ablaknál dohányzom, szemből teherautó, nagy slunggal bele egy pocsolyába, pocsolya beteríti az autómat - és a 15 centis ablakrésen át persze engem is. Arcom, nyakam, hajam tiszta sár, kezemben az elázott spangli és nézek bután, nos igen, hozom a formám. Aztán ma az egyik címemen akkorát taknyoltam, mint az ólajtó. Kkicsúszott alólam egy jégfolton a lábam, féltérdre estem, de közben a másik lábam is kicsúszott, így elfeküdtem szépen. Kecmergek fel, dolgozó igyexik be a céghez, ahova én is, aszongya: megütötted magad? Vazze, hogy lehet ilyen marhaságot kérdezni, mit gondolsz, légpárnás a térdem???? Hangosan persze csak ennyit mondtam: aha, meg. Mire dolgozó együttérzően: és fáj? Naná, mit gondoltál, kiműttettem a receptoraimat????? Hangosan: aha, eléggé. Mire ő fancsali arccal: jaj, szegény... Hát, kösz az együttérzést, ezzel a beszélgetéssel aztán pont nem mentünk semmire te idióta. Hangosan: á, azért túlélem, kösz.
Most komolyan, az emberek maguktól ennyire bugyuták???? Anyámat bírom még, amikor a lakásba lépek és megkérdi, hogy "megjöttél?"... Nem, nem jöttem meg. Vagy: "jééééé, csizmát vettél fel?" Aha, pedig egészen papucsnak látszik, mi???? De a telefonban is kedvencem, amikor valaki azt mondja, szia, én vagyok. Nahát, én is én vagyok, akkor most ki a skizofrén? Ha már telefon, azt is imádom, amikor kiírja az illető nevét a telefonom, merthogy benne van a telefonkönyvben és már eleve úgy veszem fel, hogy szia xy. Erre ő: szia, xy vagyok. Mondom: tudom. És erre öszezavarodik, merthogy megzavartam a jól felépített telefonálási stratégiáját, oda a forgatókönyv.
Na hagyjuk, kicsit puffogós vagyok ma így az újév örömére... ráadásul az anyám laptopján pötyögök és most vettem észre, hogy körmeim máris megkoptatták a billentyűket... ciki. Remélem, ő nem veszi észre, én meg istenbizony átszokok a saját gépemre, bár az meg beteg szegény, újra kellene telepíteni, mert folyton leáll benne egy valami32 című program, ami szorosan összefügg az internettel és olyankor újra kell indítani, különben nem megy a net, aztán vagy órákig megy, vagy 3 percig... :(
Igazából csak be akartam jelentkezni, hogy élek még, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, megyek punnyadni, mert rém nyünnyedt vagyok, legyetek rosszak és erköcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)
