Krisztike

Végre vége ennek a 7nek, valahogy rém fárasztónak éreztem, tegnap el is határoztam, hogymár délután lefexem aludni, és hajnalig alszom is, mint mormota, de ebből persze semmi nem lett végül... Drágámmal isméthosszas telefoneszmecserét folytattunk 8-ig és csak akkor mentem aludni, de akkor már ájulásszerűen... és persze ma megint nagyon hamar lett 4 óra...

És ismét csak dicséret illeti a kedves, előzékeny és figyelmes hajnali kollegáimat, akik az új Paradicsom Magazint, amit ma kellett volna kiosztani,  tonnaszámra pakolják a kocsijukba, ami természetesen újfent azt eredményezte, hogy néhányunknak már egy huncut darab sem jutott belőle :@@@ Viszont mivel magazint ma nem osztottam, és a Startautós lányok is időben bent voltak, 1/2 9-re sikerült végeznem. Még 8 körül felhívott Főnökanyám, hogy a Szállás utcában vegyek át egy csomagot és vigyem be neki, na, ezzel is megvoltam 3/4 9-re, úgyhogy elmentem a Lurdyhoz lemosatni az autót, nagyon ráfért már szegénykémre. De ezzel együtt is még 1/2 órát ültem a kocsiban, mire bemehettem elszámolni... aztán még Anyám összepakolt a XVIII. kerületi új kollegának egy bent felejtett Alexandra menüt, kollegát iderendeltem hozzánk a sarokra, odaadtam neki, ő meg elkerekedett szemekkel kérdezte, hogy már végeztem???? Mondtam, ja, sőt, már itthon is vagyok. Basszus, bele is betegednék, ha nekem még 11-kor meg délben is kajákkal kéne rohangálnom, pont elég ez 1/4 6-tól 9-ig... 

Na, egyébként túl sok újság nincs, viszont még mindig bosszant, hgy tegnap elszállt az egész irományom, annyi mindent írtam benne... na mindegy, valamiért annak az írásnak nem kellett publikus fórumra kikerülnie, lehet, hogy Sztahanov elvtárs szelleme akadályozta meg bosszúból, merthogy róla például és az ő mozgalmáról igen hosszasan és igen kevéssé méltatólag értekeztem...  

Na de mostmár tényleg minden mindegy, mert 7vége van, nekem már egy órája, és este megyek a Drágámhoz és holnap lángosozni, a többi meg majd alakul, addig még persze túl kell esnem egy fizikoterápián, egy szolin, és az utált heti renováláson (fürdés, borotválkozás, hajmosás, sminkelés), de aztán 2 nap teljes nyugalom és pihenés... na jó, egy palacsintasütést lehet, hogy beiktatok a fiúk kedvéért, Drágám már hetek óta pedzegeti, hogy süthetnék újra, Pedró már a múltkor a manipulálásommal is megpróbálkozott, miszerint olyan isteni palacsintát senki sem süt, mint én, de ellenálltam :D Végül felvetődött, hogy ugyan miért is mindig én gályázzak náluk palacsintaügyben, Dórika például miért nem sütöget ott soha? Ettől az ötlettől Pedró mély hallgatásba burkolózott, úgyhogy ejtettük a témát :D

Na de most úgy döntöttem, hogy veszem a búcsúmat, mert éhes is vagyok, szerzek valami kaját, aztán nekivágok a teendőknek, 7főn jövök, addig is utánam a vízözön, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)

Bakker, 2 óra alatt megírtam egy kisregény-szerű blogbejegyzést és elszállt az egész... ez a tetves fríblog nem kérdezte meg, hogy akarom-e menteni, mielőtt elnavigálok innen... nem írom újra, pedig nagyon jó volt. Menten felrobbanok. 

Ezt azért nézzétek meg, érdemes: http://www.kamazutra.be/shoppenboys

Na pá. 

Hűűűűűűűűű vazze, tegnap inkább nem is írtam, mert olyan síkidegbeteg voltam, mint már nagyon régen... kezdődött azzal, hogy 7fő este öcsikém drága elvitt az autóért, merthogy persze nem lehetett levizsgáztatni, nekem viszont keddre kellett. Tehát Csepel, Beki becenevű májercsávó, exkuzálja magát nagyon, végül abban maradunk, hogy kedden amikor végzek, felhívom, és majd együtt elmegyünk vizsgáztatni. Oké, kedden 1/2 11-kor végzek, hívom, menjek ki hozzá Csepelre, onnan indulunk, addigra megérdeklődi, hova lehet menni, mert több helyen is vizsgáztat. Szuper, odaérek, kiderül, az uticél Dunakeszi. Nem baj, csak menjünk, legyek már túl rajta. Meglepően gyorsan leértünk Dunakeszire (Opel Gaál, ha valaki ismerős arra), Beki mindent bevisz, lebeszél, elrendez, aztán visszajön, mondja, hogy ő akkor megy, minden el van intézve, üljek be az autószalonba, vannak ott székek+minden, 1 de maximum 1,5 óra múlva kész a történet. Oké, 1,5 órát még elücsörög az ember egy autószalonban, bemegyek. Ittam egy kakaót az automatából, játszottam a telefonommal, 1,5 óra alatt majdnem tökéletesen lemerítettem, úgyhogy végül abbahagytam, kisétáltam, rágyújtottam, és akkor láttam, hogy az autóm ugyanott van, ahol hagytam, még csak hozzá se szagoltak... na, akkor már kezdett gyűlni bennem a feszültség, nem részletezem, de végül több, mint 3 órát voltam ott, a derekam annyira fájt, hogy már majd' megzavarodtam, éhes voltam, szomjas, koszos, büdös, fáradt és hisztérikus, a várakozás vége felé már halál komolyan fontolóra vettem, hogy felkapok egy széket és belevágom az egyik földig érő kirakatba, annyira ideges voltam, hogy azt éreztem, menten felrobbanok... délután 3-kor szabadultam, 4-re értem haza, de komolyan mondom, a pipától nem láttam. És mindez 22 ezer forintomba került...

És a tegnapi nap csalódása: még anno, amikor Spanyolországban éldegéltem, megismertem ott egy jégkrémet, ami olyan leírhatatlanul isteni, hogy teljesen függővé váltam tőle és az elmúlt 3,5 év során többször sérelmeztem, hogy nálunk nem lehet kapni. És most végre betört Magyarországra a gyártó cég, elsősorban nyitottak az újdonat Aréna plázában egy fagyizót (a Drágámnak be is ígértem, hogy oda elviszem fagyizni, kerül, amibe kerül, mert addig nem élt amíg ezt meg nem kostólta), másodsorban pedig beköltöztették a mannát a madaras teszkó hűtőpultjába. Tegnap hazaérkezésem után Anyukám vásárolni ment, felfedezte a hűtőpultot és azonnal felhívott, hogy melyik ízűt vegye meg. Hozzátenném, aranyárban van, egy fél kilós doboz 1800 forint (ha valaki nincs tisztában az árakkal, csak viszonyításképpen: a Magyarországon kapható legelitebb jégkrém a Carte d'or 9 deciliteres változatban 1000 forint körül kapható, ez tehát pont a duplájába kerül), de mivel Spanyolországban ő is függő lett, úgy döntött, befektet. Megállapodtunk a kedvenc ízemben, drága Anyukám nagy lelkesen söpört vele haza, szedtem belőle, megkóstoltam, vártam, hogy a régen tapasztalt mennyei íz eláradjon a számban, és.... EZ NEM AZ!!!!!!!!!!!! Finom, finom, de a leghalványabb segéd köze nincs a spanyolországihoz, akkora csalódás volt, hogy elmondani nem tudom...  Ott Spanyolországban együltő helyemben megettem egy egész dobozzal belőle, ebből itt megettem 2 evőkanálnyit és mondtam, hogy köszönöm, elég volt... és most nem tudom, vigyem-e fagyizni a Drágámat, mert ha az Arénabeli fagyizóban is ugyanilyen sz@r a cucc, akkor csak felesleges pénzkidobás, és még a Drágámnak sem tudok örömet szerezeni, nem tudom neki megmutatni, hogy mi is az a FINOM JÉGKRÉM... teljesen lekibeteg vagyok... :(

Egyébként egy kicsit mostmár kezd tele lenni a kiscipőm basszus... az elmúlt hetekben én annyit rohangáltam, intézkedtem, fizettem, megoldottam, megszerveztem, hogy mostmár elég... alaphangon kétnaponta rohanok a szájbalökött fizikoterápiára, emellé jött az akkumlátor-mizéria, néhány nőgyógyászati látogatás, a lomtalanítás, a téligumi-cirkusz, ez a vizsgáztatós történet, internetes ajándékvásárlás, elegem van. Annyira szeretnék mostmár egy kicsit lógva maradni, folyamatosan űzött vadnak érzem magam, csak rohangálok örökké, mint egy mérgezett egér, ma is tökjó, hogy már 3/4 10-kor itthon voltam, de mennem kell fizikoterápiára, aztán Anyámért, aztán körmöshöz (ahova jövő 7főn mentem volna, de jövő 7re berendelték kórházba a körmösömet valami egyhetes kezelésre, nem jön jól most ez a pluszkiadás, hadd ne mondjam) és most ülhetek itt 1,5 órát nyugiban, de aztán megint délután 4 óra lesz, mire hazaérek... 

Ja, és ma még ráadásul extra fáradt is vagyok, pedig 8-kor már aludtam (a Drágám telefonjára még 1/4 9-kor felébredtem, de csak jóéjt kívántunk egymásnak), mégis annyira nehezen keltem reggel, hogy az valami hihetetlen... iszonyú mélyen aludtam pont, és épp nagyon álmodtam is (különben épp egy emeletes marhaságot, de mindegy) és roppantul zokon esett az ébresztőóra csipogása, irtó nehezen vakartam össze magam, egész reggel tiszta nyünnyedt voltam... és nem múlt el :(

Viszont reggel fogmosáskor annyi vért köptem, hogy rendesen megijedtem... nem tudom, mit csináltam, de amikor kikapcsoltam a fogkefét és kivettem a számból, merő vér volt, aztán amit kiköptem, az is tömény vér volt némi fogkrémhabbal, egy pillanatra pánikba estem, de miután kiöblítettem a számat, nem találtam meg a vérzés forrását. Aztán öblögettem még és akkor már tiszta vizet köptem ki, úgyhogy teljesen X-akta a dolog... nem is fájt az ínyem sehol, hogy leradírozta volna a fogkefe vagy valami... na mindegy.

Léccilécci valaki küldjön nekem egy kis nyugit, egyébiránt pedig ezennel veszem a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :) 

Mazochista vagyok, ez ma orvosilag is bizonyítást nyert. Ugyanis a potom 300 forintos vizitdíj ellenében megrendezésre került rheumatológiai konzultációmon újabb 10 alkalomra szóló fizikoterápiás bérletet nyertem, és az első alkalomra máris sort kerítettem. Lefeküdtem szépen, rám rakosgatták a villanyozókat, és az asszisztensnő elkezdte adagolni a delejt. Tekerte, tekerte, aztán mondta, hogy van egy határ, amin túl már a betegek sikoltozni szoktak, mert égési sérüléseket okoz a műszer, és most vagyunk azon a határon. Én pedig természetesen ezen a határon kezdtem érezni, hogy történik is a derekammal valami. Klassz. Ez egyébként szöges ellentétben áll azzal (az egyébként maximálisan helytálló) kijelentésemmel, hogy nem bírom a fájdalmat, de ez bizonyára azért van így, hogy az ellenséget meg tudjam téveszteni. Különben tényleg nagyon nem bírom a fájdalmat, egy egyszerű fejfájástól (ha néhány órán keresztül nem jutok fájdalomcsillapítóhoz) képes vagyok elájulni. Ezt állítólag az apai Nagymamámtól örököltem, ő viszonyult hasonlóan a fájdalmakhoz, de szerintem ez összefüggésben lehet az alacsony vérnyomással (ami szintén apai felmenőim öröksége), mert fájdalom hatására csökken a vérnyomás, és ha valakinek eleve alacsony (mint például nekem), akkor annál a szervezet eme védekező reakciója simán ájuláshoz vezethet.

Na de hagyjuk az egészségügyi értekezést, inkább nézzük, mi is történt velem az elmúlt néhány napban.

Pénteken szegény Drágám közel egy órás késéssel tudott csak szabadulni a melóból, és mivel neki is vizsgára kell vinnie az autóját, kölcsönkapta kretén exfőnökömtől a zöld autót. Biztos, ami tuti alapon mondta, hogy én vezessem az övét, ő meg jön a zölddel, mert sose lehessen tudni, ha ne adj' Isten bármi történik a zölddel, mégiscsak szebb a sztori, ha azt ő vezette. Igaza is volt ebben speciel, nekem eleve a vezetéssel volt bajom, mert olyan rémesen nyünnyedt voltam, hogy alig vártam, hogy beeshessek mellé az autóba és szépen elandalogjak a vállán 1,5 órácskát... na, ez a menüpont ugrott, kénytelen voltam a Kis Fehér Csodát vezetni, amivel egyébként semmi gond nincs, épp csak a Drágám ment előttem a zölddel, ami klasszisokkal erőteljesebb járgány és úgy otthagyott minden elsőbbségadós helyzetben, hogy csak a füstjét láttam, és mivel ő különleges rejtekútvonalakon közlekedik Vác irányába (amit én nem is szoktam figyelni a fent említett andalgásaim következtében), így néha azért meglegyintett a pánik szele. Végül mindig megvárt, és végül az általam is ismert M3-2/B-2/A útvonalon mentünk, de aztán már nem is hagyott el, mert nagyon igyekeztem utána :) Viszonylag gyorsan leértünk Vácra és túl sok mindenre nem is emléxem a péntek estéből, mert nagyon kész voltam, azt hiszem, hamar elaludtam, a Drágám meg még ment a Zekébe, aztán később talán felébredtem, hogy hazajött, de akkor meg ment fürödni, valami ilyenek voltak...

Szombaton elég nehezn sikerült magamhoz térnem 9 óra magasságában, végül 1/2 10 után indultunk lángosozni, útközben felvettük Ádámot is, de a lángos ismét kisebb csalódást okozott : nem volt annyira gáz, mint a múlt héten, de olyan igazi sem, amilyen előtte fél évig rendszeresen... azért finom volt, de mivel tudjuk, hogy ez a cucc mennyire isteni is tud lenni, így mégiscsak némi csalódást okozott... délután persze elaludtam szokás szerint, megint sikerült vagy 5-ig aludnom, aztán este vagy 3/4 10-ig bírtam a fennlétet, akkor mondta a Drágám, hogy mennek ki Pedróval a garázsba motort szerelni, menjek ki vele. Mondtam oké, de én elalszom. Mondta nem baj, majd felébreszt. De végül nem ébresztett fel, 1/2 3-kor ébredtem fel arra, hogy feljött, aztán legközelebb 3/4 10-kor ébredtünk együtt, szóval megint hatalmasakat aludtam :) És viszont vasárnap arra az örömhírre ébredtem, hogy nem fájt a derekam!!!! Illetve csak nagyon ritkán és nagyon enyhén fájt és olyan felszabadult jó érzés volt, hogy ezt, aki nem szabadult 2 hónapig tartó fájdalomtól, fel sem tudja fogni. A baj csak az, hogy nem tudom, minek volt köszönhető ez a javulás, a pénteken elfogyott gyógyszerem helyett bevett másfajta bogyónak, a szombati sűrű nyomkodásnak-masszírozgatásnak, vagy a szombat este a Drágámmal eltöltött különösen szenvedélyes és mozgalmas egy órának... őszintén szólva én ez utóbbira tippelek, úgyhogy szerintem növelni kell a szenvedélyes és mozgalmas óráink számát :)))

Sajnos a javulás átmenetinek bizonyult, mire este hazaértem, már megint iszonyúan fájt, meg ma reggel is, ezért került sor a fenti rheumatológiai konzultációra és az újabb fizikoterápiák beütemezésére... :(

Ellenben ma van a napja, hogy az autóm vizsgázik, 22 ezer forint ellenében. Úgyhogy szegény Anyukámat felvertem hajnali 4-kor, elvitettem magam vele a központba (aztán az Anyu öcsikémmel elvitte az autót a vizsgát intéző fickóhoz), onnan pedig egy Csabi nevű pótsofőrrel és az ő roppant dögös és nagyon tuningolt és nagyon hűmegha Honda Civicjével mentem járatba. Az autó különben tényleg klassz, éppencsak erre a melóra tökéletesen alkalmatlan - főleg az én tropa derekammal, mert az egész autó megközelítőleg olyan magas, mint egy sámli. Ráadásul srác éppen a tuningolás közepén tart vele, és kivette belőle a turbót, állítólag ez okozta azt az elviselhetetlen mértékű zajártalmat, amit az autó gázadásnál produkált, az én kis Suzim még törött kipuffogóval sem ért ennek a közelébe bakker, szóval enyhén halláskárosult lettem. A gyerek különben van vagy 19 éves, tipikus mai kis nyálas menő csávó, rosszul voltam tőle, pláne mert állítólag egész 7végén összesen sikerült 4 órát aludnia, ettől még tompa is volt, mint egy túlszedált elmebeteg, néha megértette, amit mondtam neki, néha nem jutott el a tudatáig, hogy a következő utcánál jobbra és nekiállt előzni... mindegy, hagyjuk, jó időben végeztünk (mert alig volt címem), hazahozattam magam vele, aztán elromboltam az SZTK-ba GYALOG!! ÉN!!! Illetve gyalog és villamossal, nem volt katartikus élmény, azt azért elmondanám, pláne mert oda és vissza is kifogtam azt a kocsit, amiben 1-2 csövi is utazott gyomorforgató ordenáré bűzt árasztva, boooááááá.... Aztán még meglátogattam a patikát az újabb doboz butítóm kiváltása ügyében, és jöttem hazafelé. Itt a sarkon belefutottam a kisebbségiek egy kisebb, közmunkát végző csoportjába, alapvetően a házak előtti kiskertek gyomlálása, levélgyűjtés, ilyesmi lett volna a dolguk, ehelyett mély átéléssel támasztották a gereblye- vagy kapanyelet, és az egyikük engem meglátva menten dalra is fakadt, miszerint: Ádzsál nékém szárnyákát, jójistennemmmm, hádd répüljék edzs szép lyány utánnnnn.... gondoltam magamban, rád is férne tényleg néhány szárny vazze, legalább elrepülnél, aztán nem kéne a kornyikálásodat hallgatnom, de végül nem mentem bele a szóváltásba, inkább téptem haza ezerrel, annyira kellett már pisilnem, hogy azt hittem, a lakásig sem érek fel...

Na de szerencsésen felértem, és leültem ide írni, közben csörög a telefonom, a vizsgáztató csávó, hogy otthonfelejtette a papírt, amire az Anyu -mint tulajdonos- adatait felírta, diktáljam már be. Oké. 1/2 óra múlva újabb telefon: egész Budapesten leállt a vizsgáztató rendszer, ma már nem lesz vizsga, csak holnap. Mondtam klassz, merthogy Főnökanyám direkt kérdezte, hogy ugye holnap már lesz autóm, mert holnapra már nem tud pótsofőrt adni, én meg mondtam, hogy persze, 1000 %. Szegény srácnak annyira sipákoltam, hogy a végén még azt is felajánlotta, hogy ad nekem kölcsön holnapra egy autót (életemben nem láttam még a fickót, csak öcsém apjának valami cimborája), végül abban maradtunk, hogy ha ma helyreáll a rendszer, akkor levizsgázik az autóm, ha nem, akkor délután elhozom, holnap elmegyek vele dolgozni és ő meg intéz nekem egy holnap 11 utáni vizsgaidőpontot, amire oda tudok majd érni... Hát bakker, hogy semmi nem megy egyszerűen?!?!?!

Hiába na, a hétfőket be kellene tiltani, régóta mondom én már. Viszont már így is rémesen sokat írtam, úgyhogy ezennel veszem is a búcsúmat, legyetek rosszak és erkölcstelenek, pussz és pá Mindenkinek :)